Olvastam, hogy Pro Scientia Aranyérmet nyertél. Kik kapják ezt a díjat és miért?

Pataj Zoltán: Az kapja, aki tudományos munkával foglalkozik bármely tudományágban. Van egy fórum, a Tudományos Diákköri Konferencia, amelynek két lépcsője van, egyrészt egy helyi megmérettetés, mely az egyetemeken történik, és akik ott kvótát szereznek, elindulhatnak az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Akik itt első helyezettek, azok adhatnak be pályázatot  Pro Scientia-díjra. Ezeket a munkákat különböző szempontok alapján bírálják el. A legfontosabb, hogy milyen addigi kutatómunkát végzett a pályázó, ezt például tudományos folyóiratok, publikációk formájában mérik, de a nyelvvizsga, a különböző konferenciákon történő részvétel, vagy a tanulmányi eredmény is beleszámít az értékelésbe. A kémia és vegyipari szekcióban nyertem meg ezt a díjat, hárman kaptuk a körülbelül negyven indulóból.

Nagy örömmel gratulálok, erre igazán büszke lehetsz!  Megtörtént már a díjátadás?

P.Z. : Nagyon köszönöm! A díjátadás a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében lesz, az Akadémia elnöke, az oktatási miniszter és az OTDK elnökének jelenlétében ez év november 10-én.

Lehet tudni, mennyien indultatok a szekciódban?

P.Z.: A helyi versenyeket is figyelembe véve, szakterületenként körülbelül 400-500 hallgató indul el a TDK konferencián. Így volt ez az én szekciómban is. Országosan  30-40 győztest hirdetnek, melyek közül most hármunkat tartottak Pro Scientia Aranyéremre érdemesnek.

Mely egyetemekről jutnak el idáig a pályázók?

P.Z. : Minden felsőoktatási hallgató előtt nyitva áll ez a lehetőség, de jellemzően a nagyok, az ELTE, a Műszaki Egyetem, a debreceni, a pécsi és a szegedi tudományegyetemek hallgatói érik el a legjobb eredményeket, hiszen az oktatás, a kutatás színvonala ezeken az egyetemeken a legmagasabb.

Mi volt a kutatási témád!

P.Z. : Én az OTDK-t Analitikai kémia szekcióban nyertem. A dolgozatom témája királis folyadékkromatográfia, aminek a lényege, hogy úgynevezett enantiomereket választunk el egymástól, melyek azonos kémiai összetételű vegyületek ugyan, de különböző módon reagálnak bizonyos anyagokra, ami a gyógyszeriparban nagyon jól hasznosítható. Az elválasztás egy analitikai műszer, a kiértékelés egy speciális szoftver segítségével történik. Az eredményeket magyaráznunk kell, elgondolkodunk, hogy miért épp ezeket az eredményeket kaptuk. Itt jön be a kémiai észjárás, kitalálni milyen kölcsönhatások történhettek. Ezeket fejtegetjük azután a tudományos cikkekben.

Mi a végzettséged, mivel foglalkozol?

P.Z.: A mostani foglalkozásom valahol a tanulás, a munka és a hobbi között foglal helyett. Jelenleg elsőéves PhD hallgató vagyok Szegeden. A kutatási témám, a királis folyadékkromatográfia, amellyel most nyertem, és még két évig ezzel fogok foglalkozni. Ezenkívül részben gázkromatgráfiával, kapilláris elektroforézissel, tömegspektográffal is, bár ezek számomra csupán kiegészítők. A végzettségem egyébként klinikai kémikus. Ha nem nyertem volna el a PhD ösztöndíjat, valószínűleg kórházban, laboratóriumban végeznék elemzéseket. Amit most csinálok, azt nagyon szeretem.

Fullerénekkel nem kívánsz foglalkozni?

P.Z.: A futball-labda alakú szénvegyületek, ez szerves kémia. Nem az én területem!

Pedig ismerve téged, kémia, futball… Ez szinte adná magát.

P.Z.: Igen, igen. De ez egy másik terület. Az a helyzet, hogy manapság már minden tudományra igaz, nemcsak a kémiára, hogy akkora ismeretanyag halmozódott fel, hogy nagyon kevesen vannak, akik egy tudományágon belül mindenhez értenek. Nem lehet mindenki mindenből jó. Én ezt a területet választottam, ez volt testhezálló, így próbálok minél jobban megfelelni benne. A fullerének a szerves kémia része, ahhoz más ért.

Térjünk át a focira! Most kerültetek fel a megyei első osztályba. Jól tudom, hogy ez a pályafutásod eddigi legmagasabb szintje?

P.Z.:  Felnőttként mindenképpen, ifiben voltunk NBI/B-ben is, még ugyanúgy Csibivel (Braun Attila a szerk.)  különböző neveken.

Hogy érzed, mit vársz a következő évadtól?

P.Z. : Ez most épp aktuális kérdés, Csibinek vannak ugyan félelmei, hogy kevés embert lát edzésen, edzőmeccsen. De én mondom neki: Attila, ez mindig így indul! Ez még azért mindig amatőr sport, itt azért az emberek számára általában nem ez a legfontosabb, hanem többnyire más dolguk is van: Munka, tanulás, ilyenkor nyáron nyaralás. Nem tudunk jönni minden edzésre. Persze jó lenne! Hogy mit várok tőle? Biztosan egy jobb alapozással még jobb eredményt lehetne elérni. Én így egy nagyon biztos bennmaradásra számítok, egy stabil középcsapatnak aposztrofálom a MÁV-ot jövőre. Úgy érzem, nem lesznek gondjaink a kieséssel, nagyon elöl se fogunk végezni, ezt nem nekünk találták ki, de egy stabil középcsapatot tudok elképzelni, olyat, mint például idén a Csabacsűd.

Sok alapozásnak vágtál már neki. Érzed-e úgy, hogy ez most más, mint a korábbiak?

P.Z.: Igazából nem vagyok kompetens erre válaszolni. Én most is a hétköznapjaimat Szegeden töltöm, és csak hétvégeken tudok edzésre járni. Egész júliusban így lesz, majd csak augusztusban tudok egy egész hónapra eljönni Békéscsabára. Így persze nem látok bele annyira az edzésekbe. Amit hallok, aszerint hasonló, mint a korábbi években. Jó, persze ez más! Én a legtöbb alapozást ifista illetve serdülő koromban végeztem Attilánál, azok persze más terhelések voltak, - ifiben más terhelések, más programok szükségesek, mint a felnőtt játékosoknál - de a különböző futások, programok, edzéstervek máig visszaköszönnek a múltból. A tavalyihoz képest, igaz ezt is csak hallomásból tudom, azonban mindenképpen erősebb ez az alapozás.

Köszönöm az interjút, nagyon sok hasonló sikert kívánok a jövőben is!

Békéscsaba, 2009.07.11