Nézzünk kicsit vissza az elmúlt évekre!

B.A. : Az, hogy feljutottunk a megye egybe, egy hosszú folyamat eredménye. A mai csapat gerincét azok a játékosok adják, akik olyan 15 évvel ezelőtt a Hungária SE - csak utánpótlással foglalkozó egyesület - játékosai voltak. Akkor kerültem oda, itt lett játékosom Szarka Zoli, Pataj Zoli, Szelim, Tóth Márió és még sokan mások. Akkoriban a MÁV kiesett az első osztályból, voltak furcsa dolgok, nem volt jó a híre a csapatnak. Az egyesület vezetése úgy döntött, hogy új alapokon induljon el a MÁV a harmadosztályban. A mostani idősebb játékosok, Toma, Szalai Norbi, Gál Norbi ekkor kerültek a csapathoz. Minden évben feljuthattunk volna, de tudatosan arra készültünk, ha a fiatal korosztály megerősödik, akkor vállaljuk el a másodosztályt. Amikor olyan 19-20 évesek lettek, megbeszéltük, elvállaltuk és feljutottunk. Soha nem volt célunk, hogy bajnokságot nyerjünk. Számomra a cél mindig az volt, hogy itt egy jó közösség, baráti társaság legyen, és akik itt vannak, azok jól érezzék magukat. Sajnos még ilyen szinten is pénzről beszélnek csapatoknál. Nem arról, hogy a feltételeken javítsanak, nem arról, hogy közösségeket tudjanak összehozni. Mi ezért nem gondolkodunk eredményekben. Az eredmény szerintem az, ha 20-an kezdjük el a szezont, és 20-an is fejezzük be. Úgy, hogy közben barátok maradunk!

Most mégis feljutottunk…

B.A.: Ezt az eredményt rendszeres edzésekkel másfél-két év alatt el lehetett volna érni. Azért tartott ez 5-6 évig, mert nem tudunk edzésre járni. Csak a nyári alapozáson vannak itt a játékosok. Azt gondolom, a megyei bajnokság, még a megye egy is, amatőr sport. A MÁV azoknak való, akik hét közben dolgoznak, tanulnak, hétvégén hazajönnek, edzenek egyet, a meccsen rendelkezésre állnak, azután visszamennek és dolgoznak, tanulnak tovább. Azoknak, akik nem a labdarúgásban látják a jövőjüket, a labdarúgás egy szórakozás, kikapcsolódás számukra. Ha valaki normálisan gondolkodik, akar egy jó közösséghez tartozni, szüksége van testmozgásra, versenyezni szeretne, annak itt a helye.

Amit szinte mindenki kiemelt, az itteni közösség…

B.A.: Mi mással tudnánk itt tartani a játékosokat, ha nem a közösség erejével? Amikor máshol százezrekkel csábítanak? Az emberekben felvetődik, hogy miért maradnak itt? Mindenki úgy gondolja, pénzért. Pedig dehogyis! Anyagi gondjaink ugyan nincsenek, soha nem is voltak, mert mindig annyit költünk, amennyink van. Legfeljebb egy vacsorával kevesebb! Régen tudtunk cipőt venni, most nem tudunk. Hálistennek, értelmes, okos emberek alkotják a csapatot, akik ezt belátják. Szerencsére egy részük megteheti, aki meg nem, annak megpróbálunk így-úgy segíteni, van egy-két olyan ember, aki szintén így gondolkodik, ahogy mi.

Tekintsük át az előző bajnokságot!

B.A.: Említettem, nálunk nincsenek igazán eredmény-célok. Elkezdtük a bajnokságot, és két meccs után fogtuk a fejünket az öltözőben, nehogy baj legyen. Két győzelem után pedig már azt néztük, mennyire vagyunk lemaradva a dobogótól. Aztán egyszer csak az egész összeállt! Tavaly is jól sikerült a felkészülés, a rosszabb kezdés után sikerült azért összekapnunk magunkat. Csak tréfásan beszélgettünk róla, hova juthatunk. Aztán félévkor ott találtuk magunkat, hogy komolyan el kellett gondolkodnunk, el tudjuk-e vállalni a megyei első osztályt, van-e erre igény. Momentumok, apró dolgok jelezték, hogy igen. Például a dobozi győzelem! Nem játszottunk rosszul, de nem játszottunk annyival jobban, mint amennyivel jobb csapat vagyunk. Egygólos vezetésünknél Szalai Norbi kirúgta a gólvonalról a labdát, és a csapat úgy tudott örülni, pacsizni, ölelkezni, mintha győztes gólt rúgtunk volna. Momentum! Ilyen volt még a vésztői felejthetetlen hazai győzelem. Aki azt átélte, - játékos, szurkoló - arról, amíg él, emlékezni fog. A meccs után a csapat annyira elkapta a fonalat, hogy nagyon nehéz volt nem nyerni. Akkor - ez közhely - tényleg minden befele pattant! Szerencse is kellett hozzá, elsülhet ez másképp is! Mint ahogy azután tavasszal tapasztaltuk is, hogy voltak olyan meccsek, melyeket ősszel könnyedén meg tudtunk volna nyerni, ám tavasszal döntetlenre, vagy vereségre jöttek ki. Lásd az idegenbeli meccseinket a Magyarbánhegyes vagy a Vésztő ellen, vagy a Kétegyháza ellenit itthon! Mondhatnánk, hogy ezeken ment el a bajnokság, de nem ezen, hanem valahol jött, valahol pedig ment. Nüanszokon múlik!

Hogyan sikerült a felkészülés?

B.A.: Én úgy gondolom, hogy egy olyan felkészülésen vagyunk túl, amire lehetne alapozni. Ami miatt nem vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy lehet, az az, hogy az edzések látogatottsága messze nem volt olyan, amilyet én szerettem volna. Harmincegy foglalkozáson vagyunk túl, - hathetes időszak - mi voltunk az alapozást egyik legkorábban elkezdő csapat.

Új szezon…

B.A.: Teljesen ismeretlenbe fogunk ugrani. Ebben a csapatban, akik a tavalyi gárdát alkotják, Szarka Zolinak van komolyabb megye egyes tapasztalata, valamint azoknak a játékosoknak, akiket idén és tavaly igazoltunk, ha nem is voltak meghatározóak előző csapatukban. Nagyon sajnálom, hogy két fiatal játékos az utolsó pillanatban csatlakozott a keretünkhöz, így nagyon keveset készülhettünk együtt. Nagyon örülök nekik, mert egy egészen más fajta szakmaiságot képviselnek, hogy nem kell nekik elmagyarázni olyan dolgokat, melyeket esetleg évekig kellene begyakorolnunk. Erre nekünk nincs lehetőségünk, pontosan az előbb említett ok miatt, hogy nem tudunk együtt készülni egész évben. Ők utánpótlás csapattól ezt eleve hozzák, magas színvonalú NB-s ifjúsági bajnokságban játszottak. De ez akkor sem ugyanaz, mint a felnőtt! Ezért vannak bennem kételyek, hogy belevágjunk-e olyan dologba, hogy kicsit mást játsszunk, kicsit a csapat játékát hozzájuk igazítsuk, vagy ragaszkodjunk-e a rég bevált dolgokhoz. Sajnos, időnk már nincsen. Nem ismerjük az ellenfeleinket sem. Egészen más a csapatokat lelátóról nézni, - elmentünk megye egyes meccsekre – és egész más saját bőrünkön érezni, hogy más ez a játék. A sorsolásunk nagyon nehéz, de úgy gondolom, hogy itthon jók vagyunk, jók voltunk, és remélem leszünk is. Ha az első fordulóban – egy meggyőződésem szerint nagyon jó - Sarkadkeresztúr ellen győzni tudnánk, azzal úgy gondolom, hogy megalapoznánk egy jó szereplést. Én nem bennmaradásban gondolkodom. Az, hogy mi vért, verejtéket izzadva benn tudjunk maradni? Nem! Az első évben egy újonc csapatnak ne ez legyen a célja! Én a csapatot képesnek tartom egy ennél jobb szereplésre. Hiszek a játékosokban, hiszek magunkban!